Himalája só történelmi tények

A só életünk része. Teljesen természetes számunkra, hogy jelen van az életünkben. Viszont a távoli múltban háborúkat vívtak a fehér aranyért. Az ősembernek persze még nem volt problémája a sóval, mert a szükséges mennyiséget az állatok húsával és vérével biztosította.

Himalája só

A himalájai só egy teljesen természetes termék, amely gazdag a testünk számára is nélkülözhetetlen nyomelemekben. A sót hagyományos módszerekkel termelik ki a sóbányászok, így kevés a szennyezés vagy a melléktermék. Annak ellenére, hogy millió évvel ezelőtt alakult ki himalájai rózsaszín só, a hat bánya, ahol a himalája sót kitermelik, hatalmas tartalékokkal rendelkeznek. A teljes szám vitatott, de egyes becslések szerint a legnagyobb bánya, a Khewra, 6,7 milliárd tonna sót tartalmaz, ebből mintegy 220 millió tonna érhető el. A Khewra bányából évente mintegy 400 ezer tonna himalája sót termelnek ki, ami azt jelenti, hogy ugyanolyan sebességű kitermelés mellett, bővítés nélkül, mintegy 550 évig elegendő készletet biztosít. Ha az alagutak és a bányászat a hegyekbe tovább bővül, akkor az idők végezetéig folytatódhat e nagyszerű termék kitermelése.

A himalájai sóbányászat rövid története

A himalájai só története több mint 500 millió évvel ezelőtt kezdődik a képző preambriális korszakban. Az ősi belvízi tenger lassan elpárolgott, mögöttük kiterjedt ásványi sók betétek maradtak. Mivel a tektonikus aktivitás eltolta a földet, a tengerfenéket hermetikusan lezárták, intenzív nyomás alá temették. Ahogy a kontinensek tovább mozogtak, a tengerfenéket körülvevő szikla felfelé kényszerült, és a hegyvidéki területeket képezte, ahol a bányák találhatók.

A sótartalmakat először évezredekkel ezelőtt, körülbelül Kr. e. 326 körül fedezték fel, amikoris hódító Nagy Sándor és katonái megálltak a Khewra régióban, ahol ma Észak-Pakisztánban pihentek. A sereg egyik tagja megjegyezte, hogy fáradt és éhes lovak összegyűltek és nyalogatták a sós kőzeteket. Ez a kezdeti felfedezést követő évszázadok során Jalaluddin Muhammad Akbar mogul császár bevezette a szabványosított sóbányázást Khewrában. Míg sok történész úgy vélte, hogy a helyi közösségek kis mennyiségben bányászták ki a sót, Akbar császár uralkodása idején ez a rózsaszín, ásványi anyag fontos kereskedelmi áru lett. 1827-ben egy brit mérnök létrehozta a "Room and Pillar" (vagy "Dome and Pillar") fenntartható kitermelési modellt, amely a modern bányászatot és a betakarítást eredményezte. A himalája sót még mindig kézi erővel termelik ki a szakemberek, akik az Akbar és a britek által módszereket és technikákat alkalmazzák.

Honnan származik a himalája só?

A "sós körzet" a Himalája hegység lábánál kezdődik Északkelet-Pakisztánban, és körülbelül 186 mérföldre húzódik a Jhelum folyótól az Indusig. A tartomány szélessége 5 és 19 mérföld között változik, és több csúcsot tartalmaz, amelyek közel 5000 méter magasak. Hat helyen folyik bányászat, amelyek külön-külön egyedülálló, változatos és különálló sót eredményeznek.

A Khewra sóbánya (más néven a Mayo sóbánya is) a legismertebb, legnagyobb és legrégebbi lelőhely. A legtöbb olyan sót termeli, amelyet klasszikus himalája sónak ismerünk. Az 1820-as években épült bánya összesen 25 mérföldnyi hosszú alagútat jelent  18 munkaterületen. Nagy turisztikai vonzerő, amely évente közel 300 000 látogatót vonz Pakisztánban, ahol híres műemlékek egyedi művészi sófaragásai csodálhatók meg, köztük kiemelkedik az Eiffel-torony és a Kínai Nagy Fal miniatűr replikái, valamint egy kis mecset és egy teljesen sósblokkból épített híd, amely egy sós vizes tó felett húzódik.